Mesesarok
A nagylelkű fa
Volt egyszer egy fa, s a fa szeretett egy kisfiút. A kisfiú minden nap elment a fához, összegyűjtötte a leveleit, koronát készített belőlük és azt játszotta, hogy ő az erdő királya.
Felmászott a fa törzsén, evett a fa almáiból, himbálózott az ágain, és bújócskát játszottak. Amikor a fiú elfáradt, elszunnyadt a fa árnyékában. A kisfiú szerette a fát, nagyon-nagyon szerette, a fa pedig boldog volt.
Telt-múlt az idő, a kisfiú felcseperedett, és a fa egyre gyakrabban maradt egyedül. A fiú egyszer eljött a fához, és a fa így szólt hozzá:
- Gyere fiú! Gyere, mássz fel a törzsemen, hintázz az ágamon, edd meg az almámat, játssz a lombom alatt, és boldog leszel.
- Már túl nagy vagyok a famászáshoz és a játékhoz. – mondta a fiú – Mindenfélét szeretnék vásárolni. Pénzt szeretnék. Tudsz nekem pénzt adni?
- Nagyon sajnálom, - mondta a fa - de nincs pénzem. Csak leveleim és almáim vannak. Szedd le az almáimat és add el a városban. Így szerzel pénzt, és boldog leszel.
A fiú tehát felmászott a fára, leszedte az almákat, és elvitte magával a városba. A fa boldog volt.
De a fiú elment, és hosszú ideig nem tért vissza, és a fa szomorú lett.
Egy nap a fiú visszatért, és a fa megremegett az örömtől. Hívni kezdte a fiút:
- Gyere, mássz fel a törzsemen, hintázz az ágamon, és légy boldog.
- Túlontúl elfoglalt vagyok ahhoz, hogy fára másszak. – mondta – Házat szeretnék, hogy feleségem és gyerekem lehessen. Tudsz nekem házat adni?
- Nincs házam, - mondta a fa – az erdő az én otthonom. De törd le az ágaimat, és építhetsz belőlük házat. Akkor boldog leszel.
A fiú pedig letörögette a fa ágait, s elment, hogy felépítse belőlük a házát. A fa boldog volt.
De a fiú elment, és hosszú ideig nem tért vissza. A mikor visszajött, a fa annyira boldog volt, hogy csak nagy nehezen tudott megszólalni.
- Gyere fiú! – suttogta - Gyere játszani!
- Öreg és szomorú vagyok én már a játékhoz. – mondta. Hajót szeretnék, hogy elmehessek innen messze. Tudsz nekem hajót adni?
- Vágd ki a törzsemet, és készíts magadnak hajót. – mondta a fa – Í gy majd eljutsz messzire, és boldog leszel.
A fiú kivágta a fa törzsét, és épített magának hajót, ami elvitte messzire. A fa pedig boldog volt, de nem olyan nagyon boldog.
Hosszú idő után, a fiú újra visszatért.
- Sajnálom fiú, - mondta a fa – nem maradt semmim, amit adhatnék neked. Az almáim mind elfogytak.
- A fogam már gyenge az almához – felelt a fiú.
- Nincsenek már ágaim – mondta a fa.
- Nem baj, úgysem tudnék rajtuk hintázni – felelt a fiú.
- Nagyon sajnálom, - mondta a fa. bárcsak adhatnék neked valamit, de nem maradt semmim. Csak egy kivágott, öreg farönk vagyok. Ne haragudj.
- Nekem nem kell sok, - felelte a fiú - csak egy rendes hely, ahol lepihenhetek. Nagyon fáradt vagyok.
- Ha csak ez kell, - mondta a fa, és kihúzta magát, amennyire csak tudta – egy kivágott farönk is alkalmas arra, hogy leüljenek, és megpihenhessenek rajta. Gyere fiú, ülj le, és pihenj.
És a fiú leült. A fa pedig boldog volt.
